Sokáig azt gondoltam, hogy a horror nem az én stílusom, nos ez a nézetem a mangák kapcsán teljesen megváltozott. Az állandó életveszély, és a valós veszteség lehetősége igencsak feldobja egy mű hangulatát, és ez nálam sincs másképp.

A Dark Metro egy viszonylag új kiadás, ami érdekes módon, az angol változat magyar boltokban való megjelenése után, már magyarul is elérhető. De nézzük, miről is szól ez:

A metrók nagy része az utazóközönség szeme elől el van rejtve. Tárolók, gépházak, mellékvágányok, kocsiszínek, szellőzők, de még bunkerek is vannak a föld alatt, amit a gyanútlan utas nem vesz észre, mivel arra figyel, hogy merre jár az ellenőr, vagy eppen ki lopja ki a tárcáját a farzsebéből. Ez van nálunk, de Tokióban nem. A japán főváros földalattija egy kapu a Pokolba. A hely őre Seiya, egy fiatal férfi, akinek a feladata az elkárhoztt lelkeket a pokolba segíteni, és a véletlenül ottmaradó ártatlanokat megmenteni. A metróban a gonosz az úr: szerelmi bánat miatt meghalt nő várja a másikat, hogy magával vigye, egy rég halott öngyilkos próbál végezni magával, az őrületbe kergetve egy fiatal metróvezetőt, és egy party, ahonnan már nem lehet hazameni. Instant félelem, és izgalom… ezt kínálja a manga az olvasónak.

A mű, mint a Hell Girl, különálló fejezetekből épül fel. A szereplők mindig mások és mások. Csak Seiya ugyan az, szépen lassan a többiek történetéből megtudjuk az övét is. Hogy került mégis ő oda? És miért ő a holtak őre? Nos, a válasz remélhetőleg a mangában lesz, mivel még én sem jutottam el oda. A manga jól kidolgozott, a végén lévő szerzői sorokban a rajzoló írja, hogy a saját félelmeit vitte bele a műben. Hát sikerült neki… én a szentendrei HÉV-en olvastam, a Batthyány tér fele, ahol meg a föld alatt is. A hatás megvolt. Csak ajánlani tudom.

(megj: 16+)