A Dark Metro egy viszonylag új kiadás, ami érdekes módon, az angol változat magyar boltokban való megjelenése után, már magyarul is elérhető. De nézzük, miről is szól ez:

A metrók nagy része az utazóközönség szeme elől el van rejtve. Tárolók, gépházak, mellékvágányok, kocsiszínek, szellőzők, de még bunkerek is vannak a föld alatt, amit a gyanútlan utas nem vesz észre, mivel arra figyel, hogy merre jár az ellenőr, vagy eppen ki lopja ki a tárcáját a farzsebéből. Ez van nálunk, de Tokióban nem. A japán főváros földalattija egy kapu a Pokolba. A hely őre Seiya, egy fiatal férfi, akinek a feladata az elkárhoztt lelkeket a pokolba segíteni, és a véletlenül ottmaradó ártatlanokat megmenteni. A metróban a gonosz az úr: szerelmi bánat miatt meghalt nő várja a másikat, hogy magával vigye, egy rég halott öngyilkos próbál végezni magával, az őrületbe kergetve egy fiatal metróvezetőt, és egy party, ahonnan már nem lehet hazameni. Instant félelem, és izgalom… ezt kínálja a manga az olvasónak.

A mű, mint a Hell Girl, különálló fejezetekből épül fel. A szereplők mindig mások és mások. Csak Seiya ugyan az, szépen lassan a többiek történetéből megtudjuk az övét is. Hogy került mégis ő oda? És miért ő a holtak őre? Nos, a válasz remélhetőleg a mangában lesz, mivel még én sem jutottam el oda. A manga jól kidolgozott, a végén lévő szerzői sorokban a rajzoló írja, hogy a saját félelmeit vitte bele a műben. Hát sikerült neki… én a szentendrei HÉV-en olvastam, a Batthyány tér fele, ahol meg a föld alatt is. A hatás megvolt. Csak ajánlani tudom.

(megj: 16+)

A címlapon egy szépen kidolgozott, színes, mosolygó Arcueid köszönti a t. olvasót. A mangáktól megszokhattuk, hogy általában minden rész borítóján más-más szereplő van, így itt is ez lesz, de ne ugorjunk a jövőbe.

A manga érdekessége, hogy se reklám, se ajánlások, se semmi, csak tartalomjegyzék (minek?), és csapjunk a lovak közé. A széria alaptörténete pár szóban: Shiki, egy 18 éves, szemüveges fiú, mondhatni tipikus főszereplő alkat, főleg, hogy egy sötét titkot őriz: a látátsa tökéletes, a szemüvege a képességét rejti el. A képességet, hogy látja a dolgok létvonalait, amikbe csak egy vágás, és a tárgynak vége, a csomópontokba csak egy szúrás, és az illető meghal. Mindehhez társul az, hogy ha látja a vonalakat, egyszerűen elfogja a hév, hogy pusztítson, ezért kell a szemüveg, hogy uralokodjon önmagán, ami így is néha akadályokba ütközik. Shiki, mivel szülei meghaltak, nagynénjénél él, és most költözik át mostohanővéréhez. Egy nap az iskolából összefut egy nővel… és valami folytán megöli. Megöli… szétdarabolja. Később már nem is nagyon emlékszik rá… mintha csak egy álom lett volna. Majd másnap délelőtt találkozik Arcueiddel, a nővel akit megölt. Ő bizony egy vámpír, méghozzá az eredeti fajtából, aki örökéletű, nem bántja a napfény, és még vért sem kell szívnia, nem mint a sima vámpíroknak. Arcueidet azonban nagyon legyengítette saját újraélesztése, ezért Shiki segítségét kéri… és itt indul be a sorozat. Első célpontjuk a városban egy helyi vámpír, aki ördögi kutyákat tart, és rendszeresen öli a népet éjjelenként.

Nos, ennyit a történetről, nem szeretnék poént lelőni, ez review, nem spolyler (szigorúan elipszilonnal).

Nézzük még egyszer bele a mangába: a rajzolási stílus szvsz inkább a visual novellre emlékeztet, apró különbségek vannak az, és az anime közt, de továbbra is egy 21. századi mangától elvárt, és kapott minőség. Egy-két apró momentum kimaradt, pl. Arcueid nem sorolja fel azt a 17 részét név szerint, amikre Shiki felvágta (ezt pl. hiányoltam).

Szerintem ennyit bevezetőnek. Egyrészt este van, másrészt akit érdekes, olvassa el! Nem fog csalódni benne.

Ez életem első blog postja. Bocs, ha low a minőség, kthxbye